TEOLÓGIAILAG KÉPZETT VEZETŐ NÉLKÜL
Hétlépéses - módszer
A hétlépéses módszert “Ige-csere” [Bible sharing] vagy “Lumko” módszer néven is ismerik. Néhány év óta a közösségek és bibliacsoportok nagy részében sikerrel alkalmazzák. Úgy látszik, a katolikus bibliakörök többsége ezt a szentírásolvasási módot részesíti előnyben. Általa sokak számára válik gyümölcsöző élménnyé a Biblia olvasása. Mások inkább rendkívüli színfoltot látnak benne, amely csak átmeneti vonzóerővel bír. Ismét mások a Biblia megközelítéséhez hasznos módszernek tartják ugyan, de szerintük mai körülményeink szükségessé teszik kiegészítését.
A hétlépéses módszert a délafrikai Delmenville-i katolikus Lumko Missziológiai Intézetben dolgozták ki lakókörzeti elmélkedő csoportok részére. Az ottani emberek teológiailag képzett bibliakör-vezetők híján egyszerű, de ugyanakkor hatékony utat kerestek a Bibliához, amelynek során a hívek kölcsönösen megerősítik egymást hitükben, kereszténységükben. Maga a Biblia nyújtott nekik példát az emmauszi történetben (Lk 24,13-35), valamint Mária és Márta történetében (Lk 10,38-42) egy olyan elmélkedő-imádkozó megközelítésre, amely az életre váltást célozza.
Az alkalmazás feltételei
Mivel ez a módszer nem a Biblia tudományos feldolgozása, nem szükségesek hozzá különleges szentírástudományi ismeretek. Biblikus képzettségű vezető nélkül is alkalmazható. Csupán arról van szó, hogy hallgassunk a Szentírás szavaira, engedjük, hogy azok hatása alá kerüljünk, és a ránk gyakorolt hatásukból mondjunk el valamit a csoportban velünk lévőknek, és a többiek által elmondottakat figyelmesen, befogadásra készen hallgassuk.
Minden résztvevőnek legyen kezében a Szentírás vagy legalább az olvasandó szövegrész. A vezető feladata csak annyi, hogy jelezze a soron következő lépést, és ügyeljen arra, hogy egymást figyelmesen meghallgassuk, valamint arra, hogy lehetőleg mindenki szóhoz jusson. A módszer használható nagyobb csoportokban is, de a létszám azért ne legyen túl nagy; 6-8 résztvevő az ideális méret, hogy a gyümölcsöző gondolatcserében mindenki részt vehessen.
A módszer sikere döntően attól függ, hogy készek-e a résztvevők
- egymásra hallgatni és a mások által mondottakat elfogadni,
– felismeréseiket, érzéseiket és tapasztalataikat
közölni,
- életüket összhangba hozni Isten szavával.
A hét lépés
1. lépés: Hívjuk az Urat
A vezető felkér valakit a csoportból, hogy szabad vagy kötött szövegű imával hívja az Urat a közösségbe; a többiek imádságos lélekkel követik az imát.
2. lépés: Elolvassuk a szöveget
A vezető megadja a szöveg fejezet- és versszámát; megvárja, amíg ezt mindenki megtalálja. Megkéri a csoport egyik tagját, hogy olvassa fel a szöveget. Ezt rövid, csöndes gondolkodás követi.
3. lépés: Ízlelgetjük a szöveget
A résztvevők közül egyesek vagy mindnyájan hangosan felolvasnak egy-egy szót vagy néhány szavas szövegrészt, amely különösen sokat mond számukra. Minden felolvasott rész után csendet tartunk, s ezalatt mindenki kétszer-háromszor megismétli magában az elhangzott szavakat, hogy azok beléje ivódjanak. (Erre a csendes odafigyelésre és ismételgetésre igen sokszor túl rövid időt hagynak. Ebben az esetben a vezető ismételje meg hangosan az utolsóként olvasott szavakat. Ez jelzi a résztvevők számára, hogy több időt hagyjanak az átgondolásra.) A szöveg ilyen ízlelgetése után valaki ismét hangosan és lassan végigolvassa az egész szöveget.
4. lépés: Hallgatunk
A szöveg felolvasása után a vezető hallgatásra [csöndes elmélkedésre] szólít fel, megadva ennek idejét (pl. három vagy öt perc, - hogy elkerüljük a zavaró bizonytalanságot. Olyanok számára, akiknek nincs gyakorlatuk az elmélkedésben, a hallgatás ne tartson ennél hosszabb ideig!) A csend célja lehetővé tenni és segíteni a hallottakon való elmélkedést, vagy egyszerűen lehetőséget adni az Isten előtt való megnyílásra.
5. lépés: Megosztjuk egymással, hogy milyen hatást gyakorolt ránk a szöveg.
A résztvevők - kényszer nélkül, szabadon - közlik egymással azt, ami megindította és szíven találta őket. Az a legjobb, ha kapcsolatba tudják hozni a hallott és átelmélkedett szentírási részt saját tapasztalatukkal és mindennapi életünkkel. De mindenképpen el kell kerülni a mások számára való “prédikálást” vagy egy-egy nyilatkozat “helyességének” vitatását. (Erre a csoport vezetőjének kell vigyáznia!)
6. lépés: Megbeszéljük, mit kíván tőlünk az Úr
Most következik az örömhír fényében mindennapi kérdések megbeszélése és a mindennapi teendőkre javaslatok kidolgozása. Ez a lépés, amely a felismerésekből gyakorlati következtetéseket von le, a legtöbbünk számára - európai kultúrkörünkben - általában igen nehéz, mert itt mi keresztények többnyire nem bázisközösségekben élünk, hanem csak alkalmi közösségként jövünk össze. Ezért sok csoport kihagyja ezt a lépést. Így messzemenően az egyénekre marad, hogy ezt a gyakorlati lépést megtegyék. De ebben is támaszt nyújthat a csoport. Például úgy, hogy mondjuk minden negyedik alkalommal - közösen végezzük ezt a 6. lépést és meggondoljuk, hogy a szövegből milyen - bármily csekély - következtetés adódik saját magunk számára. Ekkor legalább azt meg kell állapítanunk, hogy valamilyen életreváltás mindenképpen. A következő találkozáskor a résztvevők elmondják egymásnak, hogyan sikerült teljesíteniük elhatározásukat.
Ennél a lépésnél gyakran az a vezető feladata, hogy várja ki a csend idejét (és állja ki saját tehetetlenségének érzését), amíg olyan gondolatok születnek a résztvevők lelkében, amelyeket az illető személyek valóban meg akarnak és meg is tudnak valósítani. Így teljesen az egyének dolga, hogy ezt a lépést megtegyék a maguk életében.
7. lépés: Imádkozunk
Most mindenkit imára szólít a vezető. A jelenlévők résztvesznek a spontán imában, a hálaadásban és kérésben. A végén közösen elmondanak egy ismert imát, vagy elénekelnek egy éneket.
Értékelés
Előnyök:
A hétlépéses módszer a bibliaolvasás egyik “egyszerű” módja, amelyhez nem szükségesek különleges bibliatudományi ismeretek. Kétségkívül ez a fő erőssége. A Biblia kezelésének ez az egyszerű módja a maga elmélkedő-imádkozó megközelítésével jó esély arra, hogy elmélyedjünk a Biblia gondolataiban. Nagy mértékben segít bennünket abban, hogy a Biblia üzenete átformálja mindennapi életünket.
Hátrányok:
Világosan felismerhetők a módszer korlátai. Ezek mindenekelőtt azzal függnek össze, hogy nem ismerjük, milyen volt a Biblia környezete keletkezésének korában. Mivel a Biblia olyan könyv, amely a mienktől eltérő kor és kultúra hittapasztalatait és tanúságait adja át, ennek feltárása a gondolkodó és kérdező emberek számára megfelelő háttértudást is kíván. Mai elképzeléseinknek a bibliai szövegre való naiv átvitele szakszerűtlen, és az egyoldalú magyarázat veszélyét hordozza magában. Ezt a módszer úgy igyekszik elkerülni, hogy helyet ad sokféle véleménynek és felvetett gondolatnak. Mégis éppen például a 6. lépésnél mutatkozik meg, hogy az itt végzett aktualizálás könnyen figyelmen kívül hagyhatja a szöveg igazi szándékát. Az eljárás így könnyen élettől elszakadt (íróasztal-ízű) gondolkodáshoz vezethet, amely az imát és elmélkedést a mindennapi ügyekhez egyszerűen hozzáteszi, de nem kapcsolja össze azokkal. Az összekapcsolást csak közös vallási-elmélkedő keret nyújthatná. Ezért a módszernek a mi kultúránk világába való átvételekor a lelki megközelítést feltétlenül ki kell egészíteni szövegmagyarázattal is. A Bibliát nem csak át kell elmélkedni, hanem “tanulmányozni” is kell. E téren tanulhatnánk a zsidóktól, a Szentírás első befogadóitól, akik intenzív tóratanulmányokat végeznek, ami a Biblia megalapozottabb megközelítését jelenti. Ha ehhez a feladathoz nem rendelkezünk képzett vezetővel, akkor a csoport jegyezze fel a nyitott kérdéseket és legalább időnként hívjon meg egy hozzáértőt, aki eligazítást adhat számukra.
Ha egy csoport éveken át csak ezt a módszert alkalmazza, akkor - tapasztalataim szerint - fennáll annak a veszélye, hogy a szövegből ismételten saját kedvenc gondolatait olvassa ki, s azután a csoport - végleg kifullad.
Forrás: Közös Utunk a Bibliához Szent Jeromos kiadó
No comments:
Post a Comment