Közös Utunk a Bibliához- Analitikus módszer

TEOLÓGIAILAG KÉPZETT VEZETŐVEL

A Bibliával való közös foglalkozás szöveghez kötött, analitikus módszerei

Az ismertetendő módszerek lehetőleg sokat akarnak nyújtani a résztvevőknek és szemléletességre törekszenek. (Így csak részben nevezhetők “analitikusnak”.)

A szerkezet kidomborítása aláhúzások segítségével

A (fontos) szavakat és fordulatokat aláhúzással vagy átszínezéssel jelöljük. Így kijelölhetők:
– hely- és időadatok (eltérő színnel);
– személyek és tetteik (egy-egy színnel): általuk a folyamatban láthatóvá lesz a fejlődés;
– ismétlések és ellentétek, feszültségek (más-más színnel); ezek akár a szóhasználatra, akár a tartalomra vonatkozhatnak (pl. hely- és időadatokra, személyekre, azok tulajdonságaira vagy tetteire).
Míg az ismétlések többnyire a szerző végigvonuló fontos szempontjára vagy témájára utalnak, az ellentétek a még megoldatlan kérdésket, az “ellenfelek” összeütközését jelzik. Ezek mutatják meg a szöveg drámai tartalmát.
A szöveg szerkezetének aláhúzásokkal való ilyen kiemelése bármely szövegfajtára alkalmazható. Emellett olyan egyszerű, hogy mindenki végre tudja hajtani. Ne becsüljük le a hasznosságát! Ez főként abban áll, hogy gyorsan áttekinthetővé teszi a szöveg fontos, gyakran rejtett tartalmait (így új felismerésekre vezetve a résztvevőket).

A szöveg feltárása jelképek útján

A szövegmásolaton egyes személyeket vagy embercsoportokat (pl. “írástudók és farizeusok”) színes jelképpel jelölünk (pl. a királyt aranykoronával). A megfelelő jelkép keresése arra kényszerít, hogy szembesüljünk egy-egy személy vagy csoport sajátságával, így a kész ábrázolásról könnyen leolvashatjuk majd a személyek és csoportok egymáshoz való viszonyát (főleg ha a saját jelképük színével aláhúzva hozzájuk rendeljük a tetteiket is). A tapasztalat szerint a szövegnek ez az összképe, összefüggéseinek együttese könnyen és maradandóan emlékezetünkbe vésődik.

A szerkezet kibontása a cselekmények táblázata segítségével

A táblázat fejlécébe beírjuk azokat a fogalmakat, amelyek egy szöveg szerkezete és gondolatmenete szempontjából fontosak. Így például egy elbeszélés részére a következő táblázat alkalmas, amelybe a szöveg mondatait egymás alatti sorokba írjuk:

hely

idő személyek cselekmény (körülmények) ismétlések ellentétek

Itt is célszerű különböző színeket használni, mert ezzel jobban láthatóvá tehetjük a súlypontokat és a fejlődést (kibontakozást). Ez a munkafázis különösen jól segíti a felkészülésben a vezetőt, de alkalmas és tanácsolható mindenki számára. Főként soha ne hagyjuk el az ismétlődések (akár szavak, akár fordulatok) és az ellentétek (személyek, tulajdonságok, cselekedetek ellentéteinek) megfigyelését.

A rokon szentírási részek figyelembevétele

Majdnem minden Szentírás tartalmaz utalásokat a lapok alján (vagy a fejezetek végén) párhuzamos vagy hasonló szövegekre. Ezek segítenek abban, hogy a szöveget szélesebb (hagyományi) összefüggésben lássuk és mondanivalóját elmélyítsük vagy kibővítsük.

Fordítások összehasonlítása

Nagyon sok fordítás létezik. Egyesek igen szószerintiek, mások szabadabbak és csiszoltabb nyelvezetűek. Ezeket a különbségeket elsősorban a szerzői szándék, ill. az alkalmazási cél indokolja (pl. hogy tanulmányozást vagy liturgiát szolgál). Az összehasonlítás meglepő felismeréseket nyújthat és segíthet a felmerülő kérdések megoldásában is. (A Bibliával való foglalkozásunkhoz ajánlatos lehetőleg pontos fordítást használni, például... (melyiket javasoljuk)? vagy valamelyik kommentár fordítását.)

Szinoptikus olvasás

A szinopszis (“együttnézés”) egymás melletti oszlopokban közli az evangéliumok párhuzamos szövegeit, úgy hogy könnyen felismerhetjük a különbségeket (többletet, kihagyást, eltérő szóhasználatot stb.). Ezek a különbségek jól mutatják az evangélisták (“szinoptikusok”: Márk, Máté, Lukács) szerkesztői munkáját és ebben gyakran a saját különleges teológiai céljukat is.
Szinoptikus összehasonlításkor ajánlatos az egyes evangélisták sajátosságait (és egy vagy két másik evangéliumtól való eltéréseit is) különböző színekkel megjelölni.

Kommentárok használata

Általában csak a saját szövegfeldolgozás után kellene elővennünk kommentárokat. De legalább a vezetőnek kommentárok segítségével tájékozódnia kell a szöveg különlegességeiről és voltaképpeni szándékáról, hogy az esetleg felmerülő kérdésekre is válaszolni tudjon.
A kommentár magyarázatai (főként egy-egy témát kifejtő összefoglalói, “kitérései”) néha segíthetnek megismerni a bibliai szövegben szereplő korabeli elképzeléseket.
Ilyenkor a csoport részére információul és megbeszélés alapjául szolgálhatnak (pl. a Jézus-korabeli zsidók démonokra vonatkozó felfogásáról írt magyarázat M. Limbeck Márk evangéliumához írt kommentárjában).
Ma már vannak nem-szakemberek számára írt, közérthető kommentárok is.

Fogalmak megkeresése konkordanciában
A konkordancia adott szóhoz megad (általában) minden fontos bibliai helyet, ahol az illető szó előfordul. Ezeknek a helyeknek (vagy legalább néhánynak) a kikeresése új fényt vethet a feldolgozandó szövegre, és lényegesen bővítheti ismereteinket egy-egy témáról vagy fogalomról (pl. a Szentlélekről).


A szövegnek lelki világunkra való transzponálása

Itt arról van szó, hogy elsősorban külső eseményt (pl. egy vak meggyógyítását) belső síkra vigyünk át (pl. a belső vakság esetére). Ez főként olyan szövegek esetében lehetséges, amelyekben már eleve felismerhető egy “szimbolikus” jelentés (mint pl. Ján 9) vagy amelyek ez irányban különösen nyitottak.

Forrás: Közös Utunk a Bibliához Szent Jeromos Kiadó