Bibliaolvasáshoz Szöveg-összehasonlító módszer

Szöveg-összehasonlító módszer
Tarjányi Béla

A szöveg-összehasonlítás

Ha egy eseményről többen tudósítanak, akkor a tudósítások összehasonlítása során
azonosságokat és különbségeket
lehet találni. A különbségek lehetnek
változatok (ugyanazt mondja másként),
eltérések (mást mond),
kiegészítések (többet mond) és
elhagyások (valamit nem mond).
A különbségek oka sokféle lehet: pl. az elbeszélő mást figyelt meg, másként emlékszik, mást tart fontosnak vagy mást akar közölni ill. mást akar elérni az elbeszéléssel.
A szöveg-összehasonlító módszer alkalmazása során nem az eseményt akarjuk rekonstruálni, és nem célunk eldönteni azt sem, hogy melyik beszámoló a „hitelesebb”. (Ha szükséges, ezt majd elvégzi a bibliatudomány a maga történet-kritikai módszereivel.) A szentírók ugyanis mindazzal, amit leírtak, tanítani akarnak. Amikor tehát a szövegeket összehasonlítjuk, a különböző szerzők közös ill. egyéni mondanivalóját (tanítását) tárhatjuk fel.
Az összehasonlító módszerrel vagy az azonosságokat, vagy a különbségeket, vagy pedig mindkettőt tanulmányozzuk. Az azonosságok vizsgálata fényt derít a különböző szerzők közös, egységes mondanivalójára; a különbségek tanulmányozása során pedig megismerhetjük az egyes szerzők sajátos, egyéni gondolatait, személyes tanító-nevelő célját.
A szöveg-összehasonlító módszer alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a leírt esemény megtörtént-e, vagy elgondolt elbeszélés (pl. Jézus csodái – Jézus példabeszédei). Hiszen az azonosságok és az eltérések mindkét esetben ugyanarról tanúskodnak: a szerzők közös ill. egyéni mondanivalójáról.

A szöveg-összehasonlítás menete

A/ változat: az azonosságok tanulmányozása

1. A megfelelő szöveg kiválasztása
2. Az azonos szövegrészek kiemelése (pl. aláhúzással)
3. A közös szöveg mondanivalójának meghatározása

B/változat: a különbségek tanulmányozása

1. A megfelelő szöveg kiválasztása
2. - A különbségek kiemelése (pl. aláhúzás zölddel)
- másik szerzőnél nem szereplő kiegészítések kiemelése (pl. piros)
- kihagyott szövegek számbavétele (pl. kékkel beszúrni)
3. A különbségek értékelése (szerzőnként)
(változatok) Miért fogalmaz így a szerző? Mit akar tanítani?
(eltérések) Miéit ezt írja a szerző? Mit akar ezzel mondani?
(kiegészítések) Miért közli ezt a szerző? Miért tartja fontosnak?
Mit akar ezzel mondani (tanítani)?
(elhagyások) Miért nem tartja ezt fontosnak a szerző? Miért hallgat erről?
Az egyes szerzők sajátos mondanivalójának meghatározása, összevetése

Gyakorlati tanácsok
1. A szöveg kiválasztása - A módszer alkalmazását érdemes olyan evangéliumi történetekkel ill. példabeszédekkel kezdeni, amelyek három, esetleg négy evangéliumban is szerepelnek. Azok a szövegek jöhetnek számításba, amelyek a legjobb tudásunk szerint azonos eseményről számolnak be, ill. azonos példabeszédet, Jézus-mondást tartalmaznak.Kellő gyakorlat után egyéb szövegeket is feldolgozhatunk ezzel a módszerrel, pl. az Újszövetségben szereplő ószövetségi idézeteket (ószövetségi szöveg - idézet az Újszövetségben), vagy az Újszövetségben felidézett ószövetségi eseményt (pl. 1 Kir 21,2-7 ~ Mk 2,25-26), sőt bizonyos témaköröket is (pl. Pál és a többi apostol kapcsolata, a „páli evangélium” eredete, stb., l. a Gal és Csel megfelelő részei).
2. Felkészülés - A vezető előzetesen tanulmányozza át a tárgyalt szövegeket (pl. egy kommentár segítségével); a közös munka megkezdése előtt röviden ismertesse a (feltehetően) legkorábbi változat alapvető mondanivalóját és formai sajátosságait (pl. szinoptikus történetnél a márki változatot). Ha a szöveg megkívánja, a formák terén általános eligazítást is kell adnia (pl. példabeszédek esetében).
- A vezető előre dolgozza fel a módszerrel a kiválasztott szövegeket, hogy a csoportmunka eredményét saját megállapításaival összevetve értékelhesse.
3. Megjegyzések - A módszer (A/változat) alkalmas a formák (irodalmi ill. közlésformák) tanulmányozására is (ld. meghívástörténet). Ez esetben elsősorban a nem azonos események hasonló leírásait vetjük össze.
- Mint minden más módszernél, itt is tudatában kell lennünk, hogy megállapításaink csak feltételesek lehetnek mindaddig, amíg nem az erdeti (görög, héber) szövegeket vesszük alapul. Ezt a problémát részben kiküszöbölhetjük azáltal, hogy több, különböző fordítás szövegét is figyelembe vesszük.

Forrás: Közös Utunk a Bibliához Szent Jeromos Kiadó