Kenyérmeditáció Bibliaolvasási ötlet

Kenyérmeditáció
Vágvölgyi Éva

A kör közepére egy szép, friss kenyeret helyezünk egy fehér szalvétára. A résztvevők egy asszociációs játékban elmondják, hogy mi jut eszükbe a kenyérről, a szavakat a vezető a táblára írja. Az asszociációs játék végén a kenyeret a szalvétában körbeadogatják, így a résztvevők közelebbről
is megnézhetik, érezhetik az illatát, stb. Miközben egymásnak adogatják a kenyeret, ha valakinek van valamilyen a kenyérhez fűződő élménye, azt megoszthatja a többiekkel. Befejezésül imádságos csendben újra körbeadogatják a kenyeret, mindenki tör belőle és megeszi. Kis csend után elénekeljük Debaisieux: Jó föld c. énekét (szöveg és dallam az „Énekelj az Úrnak" c. gyűjtemény 194. oldalán).

Szentírási szöveg

Az első kenyérszaporítás, Mk 6,30-44

Beszélgetés a csodáról

Mielőtt Jézus csodáival kezdenénk foglalkozni, próbáljuk röviden megfogalmazni, hogy mit is élünk meg a csoda kapcsán, mit nevezünk csodának? Egyetlen mondattal talán így lehetne összefoglalni: A csoda Isten jelenlétének, a természetfölöttinek a megtapasztalása.
Ez a tapasztalat származhat abból, amikor a teremtett világ működésében, rendjében ismerjük fel ezt a jelenlétet, melyet a Bölcsesség könyvének szerzője így fogalmaz meg
a Bibliában:
„A teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket” (Bölcs 13,5).
- vagy egy hívő tudós:
„Ha egy kis növényt, egy búzaszálat vagy útszéli gazt látok, Isten nagyságát érzem mögötte, s leborulok e hatalom előtt.” (Linné)
De Isten jelenlétét és nagyságát tapasztalhatjuk meg abban is, amikor reményt vesztett, kilátástalan helyzetben (betegség, halál, természeti csapás esetén) olyan rendkívüli jelenségekkel találkozunk, melyek során az általunk ismert természeti törvények nem érvényesülnek.
A. Weiser szerint a csodát többféleképpen értelmezzük:
Nem csak a keresztény hagyományban találunk csodatörténeteket, hanem más ókori irodalomban is. Csodákat tulajdonítottak Vespasianus császárnak, Tüanai Apollónak, csodás gyógyulásokról adnak hírt az epidauroszi Aszklépiosz templom fogadalmi táblái és feliratai, stb. Itt most nem foglalkozunk azzal, hogy ezek a csodák valóban megtörténtek-e, hanem hogy a csodatévők és a velük kapcsolatos csodatörténetek milyen hatással voltak az emberekre. Akár egy személyhez, akár egy helyhez fűződött a csoda, a róla szóló híradás mindig reménysugarat adott, hogy létezik egy karizmatikus személy vagy mágus, vagy egy szentély, ahol az emberek megszabadulhatnak a szenvedéseiktől. A karizmatikus személyhez fűződő csodák esetében a csodatett mindig a tanítói tevékenységet kísérte és a tanítás hitelességének bizonyítéka volt (Pitagórasz, Tüanai Apolló, stb).
Jézus is úgy lépett fel, mint csodatévő karizmatikus, aki tanítását csodáival igazolja. Eddig a pontig Jézus csodáit, az evangéliumi csodatörténeteket párhuzamba állíthatjuk a többi csodatévő karizmatikussal. Jézus csodáiban van azonban valami, ami döntően elhatárolja azokat más csodáktól. Maga Jézus is másként fogja fel saját csodáit, és az első keresztények, akik továbbadták, szintén sajátos szándékot követtek.
Jézus csodái nem abban különböznek más csodáktól, hogy ezek valóban megtörténtek (szemben a többivel, ami eszerint csalás lenne), hanem abban, ahogy Jézus értelmezi azokat. Ismételten kijelenti, hogy az ő csodái a kezdődő Isten-uralmának jelei, előízét jelentik annak, amit Isten az új világban meg fog valósítani. „Ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa"- mondja Jézus azoknak, akik nem értik mi rejtőzik tettei mögött (Lk 11,20). Jézus ezekkel csodáinak olyan értelmet tulajdonít, amit nem találunk meg egyetlen csodatévőnél sem. Csodái epizódok, mégis világtörténelmi jelentőségűek, mert ablakot nyitnak az új világra, amelyet Isten meg fog alkotni. Jézus prédikációja éppen azáltal nyeri el sürgető aktualitását, időszerűségét, hogy nem csak beszél egy új világról, hanem csodái által annak részbeni megtapasztalására is lehetőséget ad.

A csodatörténetek formai sajátosságai

Mint minden másnak, a csodatörténeteknek is megvannak a maguk irodalmi sajátságai, amelyet a csodákról beszelők önkéntelenül is alkalmaznak. Ezeknek a formáknak a tanulmányozása segít bennünket abban, hogy felismerjük az elbeszélések tényleges üzenetét, tanítását, hogy ne csak arra figyeljünk fel bennük, ami magától is a szemünkbe ötlik. Vizsgálódásunk során megértjük majd, hogy a forma is közöl valamit, hogy az is a kommunikációs folyamat fontos része.
a) Törvényszerűségek a csodatörténetek felépítésében, visszatérő elemek:
1. Bevezetés: Bemutatja a kiinduló helyzetet, körülményeket: a csodatévőt, a szenvedőt, más személyeket, akik valamiképpen érdekeltek az eseményben.
2. Előterjesztés: Feszült helyzet; a csoda előkészületei; a szenvedő bajának bemutatása; a jelenlévő személyek felveszik egymással a kapcsolatot; ez feszültséget vagy egyenesen összeütközést okoz.
3. Csodatétel (központi rész): a gyógyítás vagy más csoda megtörténik, a gyógyulás vagy más csoda bekövetkeztének tényét megállapítják, bizonyítják.
4. Befejezés: a csoda hatása a jelenlévőkre; a gyógyult elbocsátása.
b) Ha a csodatörténeteket összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a bennük szereplő személyeknek mindenütt ugyanaz a szerepük. Két főszereplő van:
- a csodatévő
- és a szenvedő
A csodatevő és a rászoruló mellett az esemény lefolyásának megfelelően még az alábbi személyek fordulhatnak elő:
- a szenvedő kísérői, hozzátartozói
- a csodatevő kísérői, tanítványai
- az ellenfelek
- a jelenlévő tömeg
- alkalmasint a gonosz szellemek, démonok
c) A csodatörténetek témájuk szerint a következő hat alcsoportba tartozhatnak: gyógyítástörténet, halottfeltámasztás, ördögűzés, mentő-csoda, szabály-csoda és ajándékozócsoda.
A „bevezetésiben (1. rész) feltárt szükséghelyzet lehet a besorolás egyik szempontja: betegség - gyógyítástörténet; halál - halottfeltámasztás; megszállottság - ördögűzés; a természeti erők által okozott veszélyhelyzetek - mentőcsoda; Isten akarata körüli bizonytalanság – szabály-csoda; elegendő élelmiszer hiánya - ajándékozó csoda.
A csodák téma szerinti felosztásával összhangban áll az is, hogy a történetben a lehetséges visszatérő elemek közül melyek fordulnak elő. Általánosságban annyit mondhatunk, hogy pl. a gyógyítások esetében az „előterjesztéssel” (2. rész) kapcsolatos motívumok többnyire kisebb számmal szerepelnek, viszont a „csodatétel” (3. rész) során több a felhasznált visszatérő elem. A szabály-csodáknál a központi rész („csodatétel”) viszonylag rövid, szinte mellékes, a bizonyítás („előterjesztés”) ezzel szemben a figyelem középpontjába kerül. Ajándékozó csodáknál maga a csodatétel nem is szerepel, a „befejezés" viszont számos motívumot tartalmaz.
Az ajándékozó-csoda jellemzői: váratlanul előteremtenek különböző anyagi javakat, rendkívüli, meglepő módon adományoznak, élelmiszert szaporítanak, valami mást táplálékká változtatnak. A csodatévő saját jószántából cselekszik; a történet befejezésénél a csodatett bizonyítása részletes és konkrét számadatokat tartalmaz.


Összekapcsolás más szentírási helyekkel

Az első kenyérszaporítás csodájának összekapcsolása más szentírási helyekkel. Figyeljék meg:
- a szembeötlő mozzanatokat
- az átszerkesztéseket, kiegészítéseket és kihagyásokat
- a szerkezeti összehasonlítás pontjait
- a személyeket: Jézus - tanítványok - nép
(kitől indul ki a kezdeményezés? stb.)
- a motívumvázat, motívumokat
- a szóvonatkozásokat
- a szövegösszefüggéseket
- a szimbolikát
- következtessenek a beszélő szándékára és a „Sitz im Lebenre”
a.) Mk 6,30-44 - 2Kir 4,42-44. Hol találnak célzást a Zsolt 23-ra, a Szám 27,17-re, a Kiv 18,21.25-re?
[Háttértudnivaló: Az elbeszélés szimbolikus szándéka: Jézus mint Izrael pásztora; Az Élet Igéjéről való gondoskodás a pásztor dolga; együtt szenved velük; A nyájnak nem szabad szétszóródni; A tanítványoknak ugyanaz a szerepe, mint a véneknek a nép között; Isten népének táborhelye a „zöldellő réteken" (Zsolt 23); Jézus, mint a zsidóknál a ház ura vezeti az étkezést; A túlcsordulás képe. A szöveg a korai zsidó-keresztény teológiát tükrözi.]
b.) Mk 6,30-44-Mt 14,1-21; Mt 15,32-39; Milyen ószövetségi célzásokat találunk Mt-nál, mi a krisztológiai mondanivalója és a „Sitz im Lebenje.”
[Háttértudnivaló: Jézus a bölcs. A tanítványok nem értetlenek, hanem kishitűek. Az étkezés középpontjába kerülnek: az Eucharisztia gyakorlata! Jézust nem mint Izrael pásztorát, hanem mint a megfáradtak és megterheltek Üdvözítőjét mutatja be, mint a gazdag embert, aki mindenkit meghívott az asztalához.]
c.) Mk 6,30-44 - Lk 9,10b-17. Figyeljék meg az elbeszélés távlatait és összefüggéseit. Hasonlítsák össze a lukácsi szöveget más lukácsi helyekkel: Lk 22,7-38; 24,28-31 és az ApCsel 2,42.46; 20,7-12; 27,35.
[Háttértudnivaló: újabb szövegösszefüggés. Jézus, mint a nép Üdvözítője, a lakoma ura, az apostolok, mint az eucharisztikus lakoma elöljárói.]
d.) Mk 6,30-44 - Jn 6,1-15. Jellemezze a hasonlóságokat és a különbségeket a szinoptikusoknál két szempontból: Melyik van Jánoshoz a legközelebb? Hasonlítsa össze az eucharisztikus beszéddel (Jn 6,22-59), mint a Jánosnál levő kenyérszaporítás magyarázatával.
[Háttértudnivaló: János áll a márki megfogalmazáshoz a legközelebb. Krisztológiai összpontosítás: a csoda úgy mutat Jézusra, mint az élet kenyerére. Jézus önszántából tesz csodát. A felülmúlás csodája!]
e.) Mk 6,30-44 - Mk 8,1-9. Ragadja meg a különbségeket és a sajátosságokat (szükséghelyzet, tömeg, számok)! Hozza kapcsolatba a Mk 7,24-30-al és 7,31-37-tel és fogalmazza meg ezek alapján a „Sitz im Lebenjét!”
[Háttértudnivaló: A pogánykeresztények részesülése az Eucharisztiában. Valódi szükséghelyzet (puszta!). A csoda elhomályosítja a tanítványok szerepét. Az ószövetségi vonatkozás háttérbe kerül, helyette erősebb az utolsó vacsorával való egybecsengés).
f.) Milyen magyarázatot ad maga Márk a két kenyérszaporítás-csodára? Olvassák el hozzá a Mk 8,14-21 és a Mt 16,5-12

Vers - Sík Sándor: Megértettem, hogy kenyérnek születtem

Van, aki toronynak születik, és van, aki remetének
Van, aki őrlő szájnak, és van, aki csemegének:
Engem magnak vetett a Magvető,
És kenyérnek, annak is feketének.
Mintha csak játszani, bújtam elő
Meleg mélyedből, drága földem,
Kíváncsian, szelesen, zölden.
Babusgatták öreg barázdák,
Hízlalgatták kövér májusi pászták,
Éreztem a jó napsugarak csókját,
Míg körülem pitypalatty furulyáz,
És borzas szelek játszanak fogócskát,
Így nő ki nyurgán fiú és kalász.

És éreztem, amint a fürtös száron
Az Isten ujja végigsimogat,
S rámlelt a törvény: minden búzaszálon
Csak egy kalász marad.
És itt a pecsét a szívemen:
A Szűz Mária áldott képét
Viseli minden búzaszem.

Aztán levágtak, a szérűbe hordtak,
Verejtes nyárban csépen meghadartak,
Malomba vittek őrletők,
Két kő között megtörtek ők,
Aztán sötét kamrába kerültem,
És megsüppedtem (puha liszt), és magamba merültem.
Aztán egy koporsószerű
Mély teknőbe dobtak,
Két bütykös nagy tenyér belém merült,
És nekifogtak:
És addig téptek, szaggattak, tepertek,
Öreg kovásszal úgy-úgy elkevertek,
Hogy sírtam és a könnyeim cuppogtak
De addig nyúzott a két hadaró,
Míg elmúlt bennem minden savanyúság,
S nem állta görccsel rossz csomó
Tésztámnak tiszta belehúsát,
S igaz kenyér törvényeként
Színig dagadtam az edényt.

Úgy majd aztán a kemencébe raknak,
Míg porhanyó leszek és szép piros,
Meleg cipó, kívánatos.
Mert kínban kel meg a kenyér
Emberfalatnak.

Forrás: Közös Utunk a Bibliához Szent Jeromos Kiadó